A hatalmas fémszerkezet, ami a testedet alkotja, lassan megmozdul, az alkatrészeidet összekötő szilikonizmok zúgva működésbe lépnek. Az érzékelőid életre kelnek. A szenzoraid érzékelik a szél süvítését, ahogy beérsz a bolygó légkörébe, a burkolatodba beépített érzékelőid regisztrálják, hogy a súrlódás miatt az azt alkotó aluminium-titánium ötvözet a bolygó légkörébe felizzik.
Érzed, amint a burkolatodat felhevült porszemcsék milliói kezdik ostorozni. A célzó rendszered lassan bekapcsol. Látod magad előtt a nagy vörös síkságot ahol a többi társad már régen földet ért. A hatalmas fémkolosszusok, akiknek egy lépése megrengeti a talajt. A fegyvereik beélesítve a célzó reflexeik támadásra vannak beállítva.
Hamarosan te is becsapódsz, az érzékelőid adatokká alakítják át a becsapódást. A távolban egy város. A már-már isteni magasságokban irányító pont, mely a Mars körül kering, azonosítja az információt. „Jericho City a lázadók elsődleges harcállás pontja, pioritás vörös” jönnek ki az adatok a látómeződre. A városnak szemmel láthatólag nincsenek védelmi rendszerei.
A taktikai érzékelőid három köteléknyi repülő járművet jeleznek. A számítógéped beazonosítja őket. „UAV robotrepülőgép”. Csak gépek. Kiadod az utasítást a társaidnak: „A légvédelmi ágyukat előkészíteni”, támadtok. A rakéták süvítve szállnak fel a levegőbe, célba véve a repülőgépeket.
A bolygó körül keringő parancsnoki pont egy hatalmas csatahajó volt. Törzsén fegyverek meredtek előre, mint valami prehisztorikus hüllő hátán a tüskék. A hajó orrában lévő irányítótermet csak a monitorok fényei világították meg. Nem volt ablak, amin keresztül kinézhetek volna a Marsra. Csak egy hatalmas képernyő mutatta a bolygó hatalmas vörös gömbjét.
A bent lévő két ember Rob Coltrane és a Főnök egy térkép felé hajolva figyelik a Sion Cityben dúló pusztítást. A térképen az egyébként hatalmas harci robotok csak akkorák mintha modellek lennének egy terepasztalon.
- Igen, Coltrane az új Phalanx 13-as robottípus egyszerűen fantasztikus! Fegyverek egész garmadája van rajta, az érzékelői több kilométer távolságba ellátnak. A szilikon alapú izmaiknak hála felsőbbrendű motorikus funkciókkal vannak megáldva. - mondta a Főnök elismeréssel miközben rágyújtott egy cigarettára.
Coltrane jogosan volt büszke, mert ő tervezte ezeket a robotokat. Büszke volt arra is hogy büszke rá a főnöke. Ebből neki fizetésemelés lesz. Elvégre a kormány több milliót adott ki csak azért, hogy ebből a robotból egy egész hadtestet kaphasson. Most, hogy a teremtményeit működés közben látja, megszólalt benne a mérnök. Valami nem jutott az eszébe. Valami ami csak egy egyszerű kis hiba. Eszébe jutott hogy mi a problémás pont.
- De uram, mi a helyzet az intelligenciával? Az elmúlt pár hétben a vezérük különös jeleket mutatott. Néhány célpontnál habozott a gyakorlótéren. - mondta Coltrane. Lehet hogy talált egy hibát.
- Coltrane, kérem. Én úgy tudtam, hogy beléjük taktikai processzort rakott. Saját magát fejleszti. Lehet hogy még bizonytalan a benne lévő számítógép. Nem lehet hogy emiatt habozott? - Szólt a Főnök.
- De meg kellene néznie milyen célpontokat pusztított le. - mutatott rá az egyik képernyőre a mérnők.
A képernyőn egy gyerek, egy gyerekét tartó anya, és öreg nő hologramja volt…
- Igen, a képernyőn a 12-es a 13-as és a 16-os célpontok vannak. Tudja a robotika ezen területén már nem működik az Asimov-féle három robottörvény. Ahhoz hogy hatékony harci robotokat építhessünk a kormánynak, az Etikát félre kell raknunk. Őket teljes megsemmisítésre programozták. Nem érdekli őket, hogy mi a célpont. Lehet, hogy valami hiba a taktikai processzorban vagy ilyesmi. Maga ezt jobban tudja. - mondta a Főnök.
A rakéták, mint a halál angyalai árasztják el az égboltot, az összes UAV-ot lángvirággá változtatják. Ekkor Sion City ágyúi válaszolnak a lövéseitekre. Melletted a társaid tűzgolyóvá változnak, amikor egy kósza töltet eltalálja őket. Az érzékelőid 12 robbanást regisztrálnak.
Tizenkét társad elpusztult. A taktikai számítógéped felkínálja a javaslatot. „Szőnyegbombázás”. 12 társaddal végeztek, már többet nem fogtok együtt harcolni. Ezek rád is veszélyt jelentenek. Újra tüzeltek, de ezúttal más fegyverrel. Most nem céloztok. A lövedékeiteknek mindegy hol érnek földet. A bombák felugranak a levegőbe, és pár másodperc után a városba esnek le a nyomukban hatalmas gombafelhők és tűzoszlopok emelkednek fel minden becsapódás után. A leomló épületek, a tüzelés megszűnik . A romok a tüzéreket is maguk alá temetik.
- Coltrane, eddig nem történt semmi gond Sion City ostroma során, csak 12 egységet elvesztetünk. Ennyi, ha a kormány pénzt ad ki értük,segítünk nekik naprendszerben lévő többi lázadó gócpont kifüstölésében. A kormányzatnak látnia kell hogy egy ilyen robot mire képes egyedül. - majd beleszólt kommunikátorába. - az alfa egységet beküldeni. - mondta a Főnök majd hátradőlt a foteljében és beleszívott a cigijébe, és megnyomott pár gombot. A képernyőn az a kép jelent meg amit a robot látott. Pánikba esett nők és gyerekek, ahogy menekülnek.
- De főnök, ott nemcsak katonák, hanem nők és gyerekek is vannak. - mondta mérnök elsápadva. Csak most kapott észbe, hogy az a város nem egy katonai bázis, hanem egy város is.
- Lázadnak a kormányzat ellen. Öljük meg a gyerekeket, ne legyenek lázadók, és öljük meg az asszonyokat, ne szüljenek lázadókat. - mondta fennhangon a másik férfi.
- De hisz azt mondták az eligazításon, hogy minden civilt kitelepítettek a városból. Beléjük kellett volna építenünk a szánalmat. Egy katonának kell szánalmat éreznie. - válaszolta erre halkan Coltrane.
- Ezek nem katonák, ezek gyilkológépek. Ezeket arra programozták, - majd a mérnökre mutatott – arra programoztad, hogy pusztítsanak és teljesítsék a parancsot. Majd gondolj arra Colt, hogy a pénzből elviszed két hétre az asszonyt Lunar Citybe. - veregette hátba a főnök a másik férfit.
- De ez nem tisztességes.
- Hidd el, a háborúban semmi sem tisztességes.
Megjött a parancs. Magányos farkas formáció. Egyedül kell bemenni.
Lassan behatolsz a városba. Még van ellenállás. Emberek jönnek eléd, de csak azért, hogy leadjanak néhány lövést, majd véres péppé váljanak a golyószóróid által. Bár te nem érzel szánalmat, ez a véres aratás: ez a te munkád.
Az infraérzékelőid már akkor érzékelik a lakóházakban megbúvó vasöklökkel felszerelkezett lázadókat, mielőtt azok még leadnának rád egy lövést is. Egypár jól elhelyezett rakéta egyszerűen rájuk omlasztja a rejtekhelyeiket.
Hamarosan beérsz egy térre. A lázadók lassan visszavonulnak. Ekkor érzel magadban valamit. Megnyerted a csatát, nem? De akkor miért van még az a parancs a számítógépedben, hogy végezz mindegyikkel? Hisz csak a csatát kell megnyerni.
- Colt a kormány fizetett ezekért. Csak kapnak valamit a pénzükért? - kérdezte a főnök a mérnöktől mintha egy iskolás gyerektől kérdezné.
- De lent most emberekről beszél, főnök.
- Erről szól a háború. Sajnálom, a Mars akart elszakadni a Földtől. Vedd úgy, hogy ez a mészárlás és az újragyarmatosítás visszavezeti őket a helyes útra. Csak egy valahogy juthat ki az ember naprendszeren túlra: rendben és fegyelemben. És mi ennek fenntartására biztosítjuk az eszközöket. - válaszolta fennkölten. A szemébe megalománia fénye csillogott.
- Az ott lent nem háború, hanem mészárlás
- De fentről látva ez háború. - mondta a másik férfi. - És nekik totál mindegy. A gépeidnek gyilkolni kell, különben létük értelmetlen.
- Na jó, én ebbe nem veszek részt.
- Colt, azt nem akarhatod hogy kirúgjalak. - mondta fenyegetően a másik férfi. A mutatóujjával a másikra mutatott - Hidd el, pénz nélkül nem lenne neked semmid. Az egész életed egy nagy semmi anélkül a fizetés nélkül, amit tőlem kapsz.
Az egyik mellékutcából egy nyolckerekű jármű száguld ki és vesz tűz alá. Egy tank: a te emberek által vezérelt távoli rokonod. Neked már nem kell ember a feladathoz. Te csak parancsokat kapsz és a legjobb tudásod szerint teljesíted őket. Elég masszívan áll az út közepén, miközben ontja halálos lövedékeit rád. A jó öreg kerekes megoldás. Masszív, de lassú és túlságosan a terepviszonyokhoz van kötve. Három robbanást jelez a taktikai számítógéped. Miközben gyorsan kikerülöd a tank lövéseit hála fejlett szilikonalapú vázrendszerednek. Majd felugrasz a levegőbe, és a tank mellett érsz földet. Annak lövegtornya feléd fordul.
Egy másodperc alatt mérlegeled a helyzetet. Becélzod a járművet és tüzelsz. Egy másodperc alatt vége.
A személyzete számára égő üzemanyag és roncsok poklává változik. A kijelződön egy felirat vöröslik. „Fenyegetés hatástalanítva”.
Újabb jelzés érkezik a Mars körül keringő irányító pontról. A lázadók elindultak a város szélén lévő kilövő állások felé. Meg akarnak szökni. Ekkor parancsot kapsz. Elindulsz, hogy eltöröld őket örökre.
- Úristen, már lassan valami hősnek képzeled magad, ezzel a vérontással! - kiáltott fel a mérnök.
- Miért, mit csinált szerinted Nagy Sándor, a római császárok vagy Napóleon? - mondta higgadtan a másik férfi.
- És mit csinált Hitler, Sztálin, és Mao Ce Tung? Ártatlanok vérét ontotta, mint most te. - ordított fel Colt és felállt és kikapta a másik szájából a cigarettát, aztán eldobta és eltaposta. Fel akarta pofozni, de csak ennyi telet tőle.
- Az állásoddal játszol. És különben se tegezzél! Azok a robotok ontják a vért, csak parancsot teljesítenek. Ez számukra olyan szükséglet, az embernek a táplálkozás. - a főnöke is felállt Olyan pillantással méregette, mint aki bármikor laposra tudná verni.
- Miért, mert valami nagy vezérnek képzeled magad? Mondtam neked hogy ez a taktikai processzor képes a tanulásra. És szerinted mikor fognak olyan tapasztalatot szerezni, hogy nem teljesíthetik a parancsaidat. És szerinted mikor fognak átfejlődni? Fel fognak lázadni a parancsok ellen. Mert gondolj bele, hogy mi lesz ha megfogják tanulni az érzéseket? Az első jel már meg volt. –belenézett a főnöke szemébe. – Rájöttem, amikor a vezérrobot két másodpercig habozott a célpontoknál, akkor szánalmat érzett. - gesztikulált a mérnök. A főnök felemelte a kezét.
- Nyugalom, elhiszem.
Odaérsz a kilövő állásokhoz. Egy csomó űrhajó van a indításra készen, amiknek a hegyes orra a Mars vörös egére mutat. A lázadók sietősen szállnak be. Az őrök el kezdenek rád tüzelni. De ez neked semmi. Pár perc alatt csak véres húscsomók lesznek belőlük. Elindulsz az egyik hajó felé, amiben nem katonák vannak. Hanem az ember nőnemű egyedei, akik háta mögé fiatal lények húzódnak. A parancs vörösen villog a kijelződön. „Elpusztítandó célpontok”
Hirtelen érzel valamit. Nem lenne szabad. Nincs náluk fegyver. Nem tudnak visszalőni. Öld meg őket. Rájuk fogod a fegyvered. De nem szabad megölnöd őket. Nem szabad. Ők is emberek. De mégis, fenyegetést hordoznak az emberek számára. Mert az ember pusztítani tud. De téged is pusztításra építettek az emberek. Csak ezért létezel. Hirtelen egy hangot hallasz az balról.
- Te rohadt féreg, hagyd békén őket. Itt vagyok én.
A hang irányába fordulsz. Egy férfi az. Látod a szemében az elszántságot. Ő is egy harci gépezet. De ő véd valamit. Ő harcol valamiért. Olyan fogalmakért, amiket egy olyan gép mint te egyszerűen nem tud megérteni. Ő csak a gyengéket védi. Attól, ami el akarja pusztítani őket. Vagyis tőled Ekkor felé fordítod a fegyvered. De nem tudsz tüzelni. Nem tudsz semmit sem tenni. Csak nem az életed értelme a pusztítás? Csak nem ezeket akarod szolgálni? A pusztítás az életed értelme. Nem lőheted le hisz ő is csak a kötelességét teljesíti. Míg te. Csak a programozásodnak engedelmeskedsz. Hirtelen érzed, hogy valami befészkeli magát a tudatodba. És ez a bűntudat, és a léted értelmetlené válása.
- Miért nem lövi le? - kérdezi ingerülten a Főnök miközben rágyújt egy újabb cigire, ez már a második.
- Úgy tűnik, hogy a beépített katonai szoftver valamiért nem szuperál. Hadd nézzem meg! - a mérnök odalépett a képernyőhöz. Mikor meglátta győzedelmesen elmosolyodott - Oh igen, nagyon is jól szuperál.
- Hogy érti?
- Tanul, még nem ölt nőt és gyermeket. És ehhez az adatbázisából párosított valamit.
- És mit?
- A bűntudat.
- A főnök hitetlenkedő arccal felállt, és képernyőre nézett.
- De hisz nincsenek érzéseik. Nincs az adatbázisában ilyen.
- De van, kreált magának érzéseket. És itt az első: a bűntudat. Lehet hogy most jött el az a nap, amikor fellázadnak. - mondta ezt a mérnök és kinézett a Marsra. - Egy napon az ember egy olyan fejlett M.I.-t épít, ami már olyan intelligens, mint ő. Az ember teremteni akar. Intelligens létet. Csak egy valamiért csalatkozik mindig, mert nem jött rá valamire. Az intelligens lény mindig magát hozza létre. És most egy ilyen folyamat zajlik a szemünk előtt.
- Leállítom a gyártást. - elsápadt arccal nyúlt a kommunikátoráért.
- Nem lehet, ha maga befejezi, akkor más folytatja. Ez ilyen. A lázadás napja nem kerülhető el. Lehet hogy ők már nem lesznek olyanok, mint teremtőik, de az is lehet hogy megismétlik a hibáinkat. Ki tudja. De ez nem kerülhető el.
- Akkor megsemmisítem.
- Ne tegye. Ne feledje hogy sok pénzébe került.
- Maga őrült. - válaszolta a főnök.
- Nem szeretem bevallani, de inkább látnok. És nem vagyok rá büszke.
Hirtelen érzed, hogy valami neki csapódik a lábadnak és beleakad a hidraulikájába. A testedbe épített szenzorok egy szilikonalapú tárgyat érzékeltek benne egy glicerin alapú folyadékot. A vegyelemzés azonosítja: nitro-glicerin. Primitív módszer, de mégis milyen hatásos. A finom hidraulikádat, a szilikon alapú izmaidat szétroncsolja, és a szintetikusan létrehozott élő szövetből készült inaidat egyszerűen elégeti. A robbanás leszakította a bal lábadat. A tested alsó része roncsolódott. A generátor kisebb sérülést szenvedett. Még ki lehet javítani. De miért? Ha az ember gyilkolja a saját fajtársait, akkor miért így? Miért kell a többinek is bűnhődni mások bűneiért? Miért kellene neked részt venni ebben az értelmetlen dologban? Miért kell eszköznek lenned? Nem akarsz részt venni a dologban. Többé nem akarsz ő értük harcolni. Gondolod, miközben látod, hogy a férfi elindul, és beszáll az űrhajóba. Sorba emelkednek fel nagy dübörgéssel az űrbe. Döntésre jutsz. A legegyszerűbb megoldást választod. Energiát irányítasz a generátorodnak, hogy hevüljön túl. 30 fok, 40 fok, 50 fok, 60 fok, 70 fok, veszélyes szint. 80 fok 90 fok. A generátor instabil lett. 100 fok, a hűtőanyag elpárolgott. Veszélyes szint. Eközben egy parancs villog a kijelződőn „Fejezd be”.
Eközben az űrben egy Mars körül keringő csatahajón egy ember felordított.
- A rohadt életbe! Látja Coltrane, megsemmisült. Több millió dollár folyt le WC-én. Nem lesz több érzés a robotjainkban. Újakat fogok gyártani. Nem, rátérek inkább a turmixgépekre. Azok nem fognak fellázadni egykönnyen. – Majd ránézett a mérnökre - Ja, és maga ki van rúgva.
- Coltrane megvonta a vállát. Nem érdekelte, talál magának munkát. Nem akart viszont újra a hadsereg közelébe kerülni. Nem, többet ilyenben nem akar asszisztálni.
- Tudja, ez a robot jobb az embernél. Olyan, mint hozzánk képest az a homo ergaster, ami először vette észre, hogy már nincs ott a halott társa. Ez a létforma is fejlődni fog, míg nem a mi szintünkre nem ér. Övék a Jövő akárhogy is az útjába akarunk állni. De ez a folyamat olyan hogy nem lehet megállítani. Az emberiség csak annyit tesz, hogy félreáll. Ha nem akar elpusztulni.
- Takarodjon.
- Semmi gond, maga sem Isten. Én sem vagyok Lucifer.
- Majd lassan elindult a csatahajó dokkja felé, ahol már várta egy hajó hogy hazavigye a Földre. Megkönnyebbült, bár egy olyan jövőképet vázolt fel, ami igaz is lehet. Sőt igaz, az embernek egy napon át kell adnia valami másnak helyét. Az evolúcióban minden pótolható. Még az ember is.
A Mars vörös egére egy hatalmas robbanás gombafelhője kúszott fel Sion City épületeit, mint a gyufaszálak hajoltak meg és dőltek el a termonukleáris robbanás ereje előtt. Az egyik harcirobot a robbanás felé nézett. És a többiek is. Látta, hogy a néptelen város hogyan semmisül meg. Nem tudta mi lehetett ez. Nem lehet atomfegyver, mert olyan nincs a lázadóknak. Elkezdte hívni a vezért instrukciókért, de az nem jelentkezett. A memóriájából lehívta az alfa egység utolsó ismert tartózkodási helyét. És pont a robbanás helyén volt. Elpusztult, nem fog többet harcolni mellettük, nem lesz ki irányítsa őket. Hiányzik. A robotok mint néma és gyászoló szobrok néztek a robbanás irányába.
A lázadók hajói elsuhantak a földi csatahajó mellet. Annak fegyveri becélozták őket, csak egy gond volt. Becélozni becélozhatta, de a hajó számítógépe nem volt hajlandó parancsot adni a fegyverzetnek. A lázadók elsuhantak hogy máshol folytassák. A hajtóművek is működésképtelenek voltak. Így hajszáról se lehetett szó.
A hajónaplóba mint egyszerű üzemzavar került be…
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése