Csak hunyd le szemed

Csak hunyd le szemed,
Én őrködöm feletted.
Éberen őrzöm álmod,
Míg megtalálod

Hozzá az utat,
E mélyből fakadó kutat,
Melyből táplálkozik a tudat
És élmények után kutat.

Menj csak, gyönyörű teremtés!
Senki sem olyan szerencsés,
Mint egyetlen személyem,
Benned van minden reményem.

Arcod oly tiszta s gyönyörű:
Nem fogja az idő, a durva köszörű;
Míg fejed ölemen fekszik,
Beléd feledkezem. Tetszik

Az orrod, a szemed, a szád,
Minden egyes porcikád,
Mely törékeny, akár a pillanat;
Mely szétporlad, s mint illanat

Száll tova tenyeremből,
Nem maradna kegyelemből.
De én őrizlek téged,
Csodálom képed.

Csak hunyd le szemed,
Hajtsd ölemre fejed,
Én éberen őrzöm álmod.