Az egyetemen találkoztunk először. Ő odajött hozzám és furcsa fejjel rám bámult. Egyenesen a szemembe nézett. Engem kezdett idegesíteni a bambulása, ezért próbáltam elzavarni. Erre ő odébbállt, de távolabbról is rám meresztette azokat a bamba szemeit. Már azon gondolkoztam, hogy tudnám jól lekoptatni egy életre, hogy többet a közelembe se jöjjön. Ám amikor rászántam magamat és elindultam volna feléje, már eltűnt. Gondoltam, egyszeri találkozás az egész és nem lesz folytatása. Azonban ma, mikor kijöttem a budiból, ott állt megint és azzal az idegesítő nézéssel bambult rám az ablakból. Nem törődtem vele, hazaindultam. Végig követett. Már herótom volt tőle. Ki akartam nyírni azt kis faszt. Nekem ne bámuljon rám úgy! Aztán kinéztem az erkélyre és ott volt. Előszedtem egy kést, amivel darabokra tudtam szaggatni ezt a barmot. De mire kiértem az erkélyre, már megint nem volt ott. Ezúttal azonban valamit otthagyott nekem…
Hát nem odaszart az a kurva galamb?!
1 hozzászólás:
Hát erre most mit mondjak... A végén akkorát nevettem!!!!! xD
Megjegyzés küldése