Vagy éppenséggel Anita Blake közelében, aki egyre nehezebben viseli, hogy mindenki őt akarja. Főleg, ha nem egyértelmű számára, hogy élve vagy holtan. Esetleg örök életűként.
Nem elég, hogy Halloween közeledtével egyre több munkájuk akad a temetőkben, hiszen ilyenkor mindenki megszállottan beszélni vagy éppen találkozni akar elhunyt hozzátartozóival, de egy gyilkosság helyszínére érve még azzal is szembesülnie kell, hogy vérszomjas vámpírok csapata szabadult a városra.
Ha közelebb akar jutni a megoldáshoz, amivel megakadályozhatná újabb ártatlan emberek halálát, beszélnie kell a Város Urával, az ellenállhatatlan Jean-Claude-dal, aki továbbra sem hagyott fel az irányú terveivel, hogy így vagy úgy, de magáévá teszi a város legdögösebb halottkeltőjét és vámpírvadászát.
Ha nem ment volna el a Kárhozottak Cirkuszába, hogy beszéljen a fővámpírral, valószínűleg nem találkozott volna azzal a rendkívül vonzó és titokzatos férfival, akivel úgy tűnik, első látásra kölcsönös vonzalom alakult ki.
És valószínűleg nem keveredett volna bele abba a nagyon is halálos hatalmi harcba, ami Jean-Claude és a városba érkező nagyhatalmú vámpírok között kialakult; nem találkozott volna az évszázadokkal ezelőtt kihaltnak hitt lamiával; nem kellett volna olyan helyzetbe kerülnie, hogy akarata ellenére újabb jellel illesse őt a Város Ura. Sőt, nem csak ő.
Szegény lány sokszor azt sem tudta, mi folyik körülötte, mégis szinte folyamatosan ő volt a figyelem középpontjában. Már csak Edward, a vámpírok között csak Halálként emlegetett bérgyilkos hiányzott a boldogságához. Persze ez csak abban az esetben állja meg a helyét, ha új kollégáját, a tejfölösszájú halottkeltő felbukkanását figyelmen kívül hagyjuk.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése