Nincs még szerelem,
Mi ennyit jelentene nekem!
Melytől több örömet
Nem élt szívem.
Mert az a szerelem, melyet irántad érzek,
Olyan többet talán nem lesz sosem.
Te voltál az első,
Ki felmelegítette hideg szívem,
Akiért égtem forró éjeken,
Akiért ennyi kínt kiálltam;
S nyertem meg száz csatát
Hősi halált halva ezreken.
Oda vitted szívem,
Ahol ezelőtt nem barangolt;
Fájdalom sem gyötört így,
Mégis mosollyal zuhantam földre,
Ahogy feladtam küzdelmem.
És nem számított,
Hogyan merülök el a sárban,
Mert arcod ragyogott felettem.
Ahogy a csillagos estéken,
Álmaim tengerén
Ült az egykedvű csónakos,
Ki sokat látott és tapasztalt,
Mégsem eleget.
Most új útra fújta Zephir.
Köszönöm, köszönöm Neked!
Mi ennyit jelentene nekem!
Melytől több örömet
Nem élt szívem.
Mert az a szerelem, melyet irántad érzek,
Olyan többet talán nem lesz sosem.
Te voltál az első,
Ki felmelegítette hideg szívem,
Akiért égtem forró éjeken,
Akiért ennyi kínt kiálltam;
S nyertem meg száz csatát
Hősi halált halva ezreken.
Oda vitted szívem,
Ahol ezelőtt nem barangolt;
Fájdalom sem gyötört így,
Mégis mosollyal zuhantam földre,
Ahogy feladtam küzdelmem.
És nem számított,
Hogyan merülök el a sárban,
Mert arcod ragyogott felettem.
Ahogy a csillagos estéken,
Álmaim tengerén
Ült az egykedvű csónakos,
Ki sokat látott és tapasztalt,
Mégsem eleget.
Most új útra fújta Zephir.
Köszönöm, köszönöm Neked!
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése