A taktikai képernyő kísérteties derengésbe borította a csatahajó eligazítóját. A hét sorban rendezett székeken kéttucatnyi kék repülőruhás férfi és nő üldögélt, cseverészett, vagy a képernyőt figyelték, ahol a Hold szürke sápkóros arcként lebegett, rajta sárga szeplőként a rajta lévő létesítmények sematikus képe.
Hayden Sparow tábornok elégedetlenül nézett végig a vadászpilótákon, megállva az ajtókban. Nem mintha, nem a legjobb két osztagot választotta volna ki, majd dollármilliókat kért az űrbeli harcra való kiképzésükre. Inkább attól retteget, hogy hányan fognak visszatérni. Remélte, hogy nem küldi őket feleslegesen halálba.
Az űrben nem volt levegő, ami akadályozhatta volna, hogy nagyobb sebességre kapcsoljanak, valamint a manőverezéssel is vigyázni kellett. Nem lehetett katapultálni. Itt a legjobb földi vadászgéppilóta, valójában egy utolsó kis porbafingó suhanc volt.
2050-re a Földön minden víz tartalék elfogyott, de az emberiség gyorsan talált egy másik forrást: a Hold Cabeus nevű kráterében található 50 milliárd liter jég 900 évre elég lett volna az emberiségnek.
Persze a NASA régen tönkrement, ezért az űrhajózás irányítását egy magáncég, a Winston Space Enginering vette át, ami az első magánűrhajót kiküldte az űrbe. Megkezdték a kitermelést a Hold déli sarkvidékén, majd mélyhűtéses hajókon a Földre vitték.
Húsz éven keresztül ment így, mikor a Földi kormány és az WSE között feszültség tört ki: a WSE akadályozta az újabb űrutazásokat, a kormány fejesei megvonták a pénzt a vállalattól; nem tudva mit idézve a nyakukba. A vállalat beszüntette a vízszállító járatokat, ami katasztrófa volt a Földre nézve.
Vízlázadások törtek ki, háborúk a megmaradt víztartalékokért. Közben a WSE vezetői ölbe tett kézzel nézték végig, és minél nagyobb árakat ajánlott a Földi kormánynak a jégért. Amit ki is fizettek.
Egy évnyi háborúskodás után az országok vezetői rájöttek, hogy a WSE felelős minden gondjukért, majd a legkönnyebb megoldást választották: a fegyveres támadást.
Összefogtak és két felfegyverzett űrhajót építettek: Az Amundsen I-et és az Amundsen II-őt. Először az elsőt vetették be a cég holdbeli bázisa ellen, amit akkora már felszereltek három átalakított meteorroncsoló lézerrel. Az Amundsen I alig ért a Cabeus kráter közelében, és élesítette a rakétáit, mikor a lézersugár kilőtte.
Ez egy üzenet volt: megvoltak az eszközeik, hogy kiüssék az Amundsen osztályú hajókat, lehet fizetni a vízért.
Ha csak nem nincs más módszer:
Ez pedig az új típusú űrhajó, az SF-1-es volt. Egy olyan vadászgép, amelyet tovább fejlesztettek az űrbeli bevetésre, és ami a legfontosabb: a mérete miatt, képes lehet átjutni a bázis védelmi rendszerén, és kiütni a lézerágyúkat, hogy aztán az Amundsen II lerakhassa a katonákat, akik elfoglalják a bázist.
Belépett az eligazítóba. A vadászgéppilóták egyszerre haptákba magukat és tisztelegtek. Sparow viszonozta a tisztelgést, majd lerakta a fekete mahagóni asztalra az aktát. Az ősz haja, az arcán lévő ráncok, az arcából kinyúló sasorr, ez hozzáadva a szálfa erős termetéhez; elég tiszteletreméltó külseje volt
- Az idő elérkezett – mondta, majd megnyomott egy gombot az asztalon, mire a Hold képe forogni kezdett, majd kimerevedett a Hold déli sarka felett. Egy hatalmas kráter volt ott. – Ez itt a Cabeus kráter – mutatott rá, majd a benne lévő sárga pontra, amihez közelebb húzódott a nézőpont: - és ez itt a Cabeus bázis. – A bázis legjobban egy meglapuló ganajtúróhoz hasonlított, amely körül háromszög alakban lézerágyuk meredeztek az űr felé.– Ez a három rondaság itt – kamera a három meteorroncsoló felé mozdult -, ezek miatt van magukra szükségünk. Odamennek és leeresztenek egy repulzor bombát, amivel kiütik a meteorroncsolókat. Most azt kérdezhetik, hogy mennyire egyszerű. Csak rárepülnek és kilövik az ajándékcsomagot. A bázis tetején a nyolc légvédelmi sínágyú van, amelyek bármilyen mozgó célpontot kilőnek. A terv a következő lesz – a kép eltolódott a krátertől északra, két kisebb kráterre –: Két csoportra lesznek osztva. A Béta támadóosztag sokkal nagyobb számú lesz. Tizenkilenc vadászgépből áll majd – a két kisebb kráterre mutatott, - ők innen támadnak, és elterelik majd a figyelmet az Alfa támadóosztagról – A kép újra elmozdult egy másik kráterre: - Ők a Shackelton kráter felől támadnak. Magasról repüljenek, majd a kráterben húzzák fel a hajójuk orrát, és támadjanak. Gyorsan csinálják, majd oldják ki a csomagot. Miután felrobbant visszatérhetnek. A tengerészgyalogosok átveszik a feladatot.
Ez volt a terv, majd jön a megvalósítás. Ha nem sikerül, akkor:
Rátámaszkodott két kezével az asztalra, fáradtság öntötte el.
- Jól tudják, mi van most a Földön. Kiszámított vízadagok, feszültség az országok között. Ebben a pillanatban, ahogy beszélgetünk három millióan halnak szomjan. Ha győzzünk, akkor ez megváltozik. – Újra kiegyenesedett, és felkiáltott: - Jó szerencsét!
- Jó szerencsét! – kiáltották a pilóták egyenként, majd felálltak és elindultak a hangár felé.
- A szkafanderek rendszerei aktiválódtak – mondta Anders ezredes, egy sima képű tiszt. Sparrow tábornok leült a székébe. Hamarosan az összes pilóta egészségi állapota megjelent a képernyőn. Mind normális volt kivéve a szívverést. A szívük vert, mint egy sínágyú. Izgultak. – A pilóták készen vannak.Hayden Sparow tábornok elégedetlenül nézett végig a vadászpilótákon, megállva az ajtókban. Nem mintha, nem a legjobb két osztagot választotta volna ki, majd dollármilliókat kért az űrbeli harcra való kiképzésükre. Inkább attól retteget, hogy hányan fognak visszatérni. Remélte, hogy nem küldi őket feleslegesen halálba.
Az űrben nem volt levegő, ami akadályozhatta volna, hogy nagyobb sebességre kapcsoljanak, valamint a manőverezéssel is vigyázni kellett. Nem lehetett katapultálni. Itt a legjobb földi vadászgéppilóta, valójában egy utolsó kis porbafingó suhanc volt.
2050-re a Földön minden víz tartalék elfogyott, de az emberiség gyorsan talált egy másik forrást: a Hold Cabeus nevű kráterében található 50 milliárd liter jég 900 évre elég lett volna az emberiségnek.
Persze a NASA régen tönkrement, ezért az űrhajózás irányítását egy magáncég, a Winston Space Enginering vette át, ami az első magánűrhajót kiküldte az űrbe. Megkezdték a kitermelést a Hold déli sarkvidékén, majd mélyhűtéses hajókon a Földre vitték.
Húsz éven keresztül ment így, mikor a Földi kormány és az WSE között feszültség tört ki: a WSE akadályozta az újabb űrutazásokat, a kormány fejesei megvonták a pénzt a vállalattól; nem tudva mit idézve a nyakukba. A vállalat beszüntette a vízszállító járatokat, ami katasztrófa volt a Földre nézve.
Vízlázadások törtek ki, háborúk a megmaradt víztartalékokért. Közben a WSE vezetői ölbe tett kézzel nézték végig, és minél nagyobb árakat ajánlott a Földi kormánynak a jégért. Amit ki is fizettek.
Egy évnyi háborúskodás után az országok vezetői rájöttek, hogy a WSE felelős minden gondjukért, majd a legkönnyebb megoldást választották: a fegyveres támadást.
Összefogtak és két felfegyverzett űrhajót építettek: Az Amundsen I-et és az Amundsen II-őt. Először az elsőt vetették be a cég holdbeli bázisa ellen, amit akkora már felszereltek három átalakított meteorroncsoló lézerrel. Az Amundsen I alig ért a Cabeus kráter közelében, és élesítette a rakétáit, mikor a lézersugár kilőtte.
Ez egy üzenet volt: megvoltak az eszközeik, hogy kiüssék az Amundsen osztályú hajókat, lehet fizetni a vízért.
Ha csak nem nincs más módszer:
Ez pedig az új típusú űrhajó, az SF-1-es volt. Egy olyan vadászgép, amelyet tovább fejlesztettek az űrbeli bevetésre, és ami a legfontosabb: a mérete miatt, képes lehet átjutni a bázis védelmi rendszerén, és kiütni a lézerágyúkat, hogy aztán az Amundsen II lerakhassa a katonákat, akik elfoglalják a bázist.
Belépett az eligazítóba. A vadászgéppilóták egyszerre haptákba magukat és tisztelegtek. Sparow viszonozta a tisztelgést, majd lerakta a fekete mahagóni asztalra az aktát. Az ősz haja, az arcán lévő ráncok, az arcából kinyúló sasorr, ez hozzáadva a szálfa erős termetéhez; elég tiszteletreméltó külseje volt
- Az idő elérkezett – mondta, majd megnyomott egy gombot az asztalon, mire a Hold képe forogni kezdett, majd kimerevedett a Hold déli sarka felett. Egy hatalmas kráter volt ott. – Ez itt a Cabeus kráter – mutatott rá, majd a benne lévő sárga pontra, amihez közelebb húzódott a nézőpont: - és ez itt a Cabeus bázis. – A bázis legjobban egy meglapuló ganajtúróhoz hasonlított, amely körül háromszög alakban lézerágyuk meredeztek az űr felé.– Ez a három rondaság itt – kamera a három meteorroncsoló felé mozdult -, ezek miatt van magukra szükségünk. Odamennek és leeresztenek egy repulzor bombát, amivel kiütik a meteorroncsolókat. Most azt kérdezhetik, hogy mennyire egyszerű. Csak rárepülnek és kilövik az ajándékcsomagot. A bázis tetején a nyolc légvédelmi sínágyú van, amelyek bármilyen mozgó célpontot kilőnek. A terv a következő lesz – a kép eltolódott a krátertől északra, két kisebb kráterre –: Két csoportra lesznek osztva. A Béta támadóosztag sokkal nagyobb számú lesz. Tizenkilenc vadászgépből áll majd – a két kisebb kráterre mutatott, - ők innen támadnak, és elterelik majd a figyelmet az Alfa támadóosztagról – A kép újra elmozdult egy másik kráterre: - Ők a Shackelton kráter felől támadnak. Magasról repüljenek, majd a kráterben húzzák fel a hajójuk orrát, és támadjanak. Gyorsan csinálják, majd oldják ki a csomagot. Miután felrobbant visszatérhetnek. A tengerészgyalogosok átveszik a feladatot.
Ez volt a terv, majd jön a megvalósítás. Ha nem sikerül, akkor:
Rátámaszkodott két kezével az asztalra, fáradtság öntötte el.
- Jól tudják, mi van most a Földön. Kiszámított vízadagok, feszültség az országok között. Ebben a pillanatban, ahogy beszélgetünk három millióan halnak szomjan. Ha győzzünk, akkor ez megváltozik. – Újra kiegyenesedett, és felkiáltott: - Jó szerencsét!
- Jó szerencsét! – kiáltották a pilóták egyenként, majd felálltak és elindultak a hangár felé.
- Jó – mondta Sparrow. – Megadom a jelet.
Anders lenyomott pár gombot. A hangárt mutató képernyőn látszott, hogy a technikusok elhagyják a hangárt. Az ajtó kinyílt, az űrhajók VTOL rendszerei feldübörögtek, a futóművek visszahúzódtak, majd a hajtóműveik lángot lőttek ki, és az űrhajók kirepültek a Hold felé.
Nem változtak túl sokat. Még mindig az F-35-ös vadászgépre hasonlítottak, amely még a földi vadászgép gyártás csúcsa volt. A következő 100 évben nem fog változni.
Az előtte lévő taktikai képernyőn megjelent a vadászgépeket ábrázoló huszonnégy pont. Tíz perc múlva elérték a Hold felszínét.
- Szétváltak – mondta Anders -, az ellenség fegyverei elkezdték a tüzelést.
- Jó – Sparow megdörzsölte az állát. A hadművelet miatt borotválkozott és zuhanyozott le. Ez egy fajta szertartás volt. – Veszteség?
- Eddig egy se – válaszolta az ezredes. – Az Alfák jelentései szerint eddig nyolc sínágyút fedeztek fel.
- Az pont elég – mondta a tábornok. – A Bétákkal mi a helyzet?
- Elérték a Shackelton krátert – válaszolta Anders. – Most a megbeszéltek szerint haladnak.
- Oké. – Sparrow elkezdett dobolni az asztalon. Ha ez a hadművelet nem sikerül, akkor a Földön elszabadul a pokol. Vagy hős lesz vagy utált ember, akinek a nevét évszázadokig átkozni fogják. Nem akart erre gondolni, ha erre gondol, akkor lélekben elhagyja a csatát, és az embereit. Akkor pedig a csata elveszett.
- Az Alfa 1-es és az Alfa 9-es megsemmisült – jelentett Anders. – Az Alfa 8-as megsérült… új hír. Megsemmisült.
A támadás negyedik perce, de már megsemmisültek. Ez furcsamód jó hír volt, a Cabeus bázis teljes légvédelme rájuk összpontosított.
- A Béta hármas és kettes elérték a műveletei terepet.
- Hány méterre vannak tőlük? – kérdezte tábornok. Anders a fülhallgatójához kapott. – Háromméternyire.
- Lőjék ki a rakétákat – mondta Sparrow.
- Igenis – Anders továbbította a parancsot. – Az Alfa 3 és az Alfa 8-nak annyi. A lézerágyukat semlegesítették.
Ez gyors volt. Bár Sparow számára egy örökkévalóságnak tetszett.
- Küldjék a tengerészgyalogosokat – mondta. Győzött, a lelke mélyén ujjongott. A tengerészgyalogosok pár óra alatt kitakarítja a bázist, majd elfoglalják, míg a technikusok átveszik az irányítást.
- Visszajöhetnek – mondta Sparrow -, adja át nekik, hogy szép munka volt.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése